A THE LEGO® MOVIE™ stop-motion film volt?

Mindenki ezt kérdezte a film megtekintése után. Ez benned is felmerült, mivel ezt a cikket olvasod. És teljesen jogos, mivel a filmrendezők kinyilvánított célja az volt, hogy „a közönség ne jöjjön rá, hogy stop-motion vagy számítógép által készített filmről van-e szó” – mondta Grant Freckelton terméktervező a Vox-nak 2017-ben.

Ám ahogyan az élet nagy kérdéseinek többsége esetében is, nincs egyszerű igen vagy nem válasz.

Ennek oka, hogy a film hibrid. Számítógépes animációt alkalmaz LEGO® termékekkel, életre keltve a valósághű stop-motion stílust. (Ne aggódj, nekünk is kétszer kellett elolvasnunk azt a mondatot.)

Ebben a cikkben kifejtettük ennek pontos jelentését, és menet közben néhány húsvéti tojást is kifestettünk!

Mindenekelőtt mindkét filmrendező azt akarta, hogy a filmek házi készítésűnek tűnjenek – pontosan úgy, mintha egy gyermek készítette volna (jóllehet, Hollywoodi költségvetéssel rendelkező gyermekről van szó).

Amint Chris Miller társigazgató a 2015-ös Creating the Brickscímű Warner Bros. dokumentumfilmben elmondta: „az ötlet az volt, hogy nagyon is otthon készült [stop-motion] LEGO kocka filmet készítsünk, és megpróbáljuk minél filmszerűbbé tenni világítással és kameraszögekkel, továbbá mindazokkal az elemekkel, amelyeket egy nagy költségvetésű live-action filmhez használunk.”

Hogyan valósították meg ezt?

Először is érdemes elmondanunk, hogy minden, amit a filmekben láthatunk, 100%-osan LEGO kockákból van. A különböző városok, bolygók, galaxisok, járművek… mindezt a nulláról terveztük meg úgy, hogy digitalizálás előtt követtük a valódi LEGO-elemek „szabályait”. Más szóval valódi LEGO külső tárul elénk.

A film CG felügyelője, Aidan Sarsfield így nyilatkozott: „a film mögötti kocka-technológia eléggé megkapó. A filmben látott több ezer épület valódi LEGO kockákból áll, nem csalás, nem ámítás.” – Creating the Bricks, 2015, Warner Bros.

A dokumentumfilmben Chris Miller elmagyarázta, hogy ennek oka az, hogy „a film bármelyik képkockáját lefagyasztva bárki meg tudja építeni.” Legyen szó olyan összetett dolgokról, mint egy robbanás, az óceán hulláma vagy egy trükkös LEGO Batmobile™-ról a kameralencsére fröccsent sár.

A szettek kockáról kockára való pontos megépítéséhez a film tervezői digitális modellező programot alkalmaztak. Ám soha nem hallott drága szoftverek helyett saját fő programot, egy egyszerű digitális építőeszközt, a LEGO Digital Designert használtuk, amely bárki számára ingyenes!

Ám miközben ezek a programok valósághűen utánozzák a LEGO építés fizikáját (például nem engedik összeilleszteni az egymáshoz nem illő kockákat), a gond az, hogy teljesen rájuk hagyatkozva a tényleges eredmény esetleg nem valóságos LEGO építmény.

Például a THE LEGO MOVIE 2™ filmben a filmrendezők azt akarták, hogy Ultrakatty figurának a lehető legtöbb tüskéje legyen. Azonban csak kísérletezéssel és élethű prototípusok megfigyelésével jöttek rá a film tervezői arra, hogy a sok tüske látványa ütős lehet, de a vele játszani próbáló nem tudná megfelelően megtartani.

Most töprengsz azon, hogy miért lenne ez ilyen probléma… amíg jól néz ki, ugye?

Ez a filmrendezők azon céljára vezethető vissza, hogy a filmek minden részlete úgy nézzen ki, mintha gyermek készítette volna. Ha egy gyermek nem tudja megfogni a modelleket, az rontaná… (furán hangzik, de ez az igazság) a hőn áhított „valósághűséget”. Ezért a rendezőknek számtalan élethű figura-prototípussal kellett eljátszadozniuk a film készítése előtt. Bocsi, azt mondtuk, eljátszadozni? Jobban mondva „értékelni”.

Húsvéti tojás idő! Mindkét film élő jelenetei telis-tele vannak eredeti figurák, szettek és járművek prototípusaival!

Nézzük az animációt. Miközben a film számítógéppel készült, az animátorokat (az ausztrál Animal Logic stúdiót) felkértük arra, hogy a film készítésekor a lehető legjobban kövessék a stop-motion szabályait. Ez azt jelenti, hogy a figurákat a méretük eléggé korlátozta: a könyököket nem lehetett hajlítani, a lábak nem hajlottak stb. Van példa arra, hogy lazítottunk ezeken a szabályokon, például amikor a figurának biccentenie kell. De nagyjából a filmek bármely pillanatban való szüneteltetésének szabálya és a képernyő jeleneteinek újraalkotása kiterjed a figurákra.

Természetesen a stop-motion animáció szabályainak követése önmagában nem elég ahhoz, hogy a filmnek házi jellege legyen. Ehhez tökéletlenségekre is szükség van. Azokra a tökéletlenségekre, amelyeket rendkívüli precizitással illesztettek a filmekbe. A Creating the Bricks című filmben Phil Lord társrendező így nyilatkozott: „kutatással és fejlesztéssel rájöttünk arra, hogyan lássuk el ujjlenyomatokkal a LEGO-kockákat”. Jelentős erőfeszítésük eredménye sok szereplőn tetten érhető, leggyakrabban Emmet fényes műanyagján.

Továbbá a karaktereket is a tökéletlenség jegyében tervezték. Például Bennyt, az 1980-as évek űrhajósát Chris Miller gyerekkora óta őrzött valós űrhajós játékfigurájáról mintázták, az pedig bizony arról a tervezési hibáról volt híres, amelynek köszönhetően a sisakja megrepedt. (Mellékesen megjegyezve – mondhatunk ilyet? Letelt vajon az elévülési idő, és most már beszélhetünk 40 éves LEGO modellek hibáiról? Ha olvasod ezt a mondatot, akkor a válasz: „igen... talán”.) Igen, ez egy idézet a filmből – ez azoknak szól, akik nem látták.

Van itt még egy utolsó kérdés, amit fel kell tennünk! Ha olyan sok munka volt az: hogy minden egyes dolog megépíthető legyen, a mikroszkopikus részletek és diorámák stimmeljenek, a tökéletlenségeket a végtelenségig kutassák és a többi sok aprólékos erőfeszítést megtegyék, hogy a film házi készítésű stop-motionnek tűnjön… – akkor miért is nem csinálták egyszerűen stop-motionnek?

Ahhoz, hogy ezt megválaszoljuk, inkább csak az első film azon részére hívnánk fel a figyelmet, ami klasszikus stop-motion stílusban készült: a vége főcímre. A Stoopid Stoodios készítette (onnan lehetnek ismerősek, hogy eredetileg ők készítették a Robot Chicken rajzfilmet is), és a háromperces részen 3 animátor dolgozott főállásban két teljes hónapig. Ahhoz a hihetetlen tizenkét másodpercnyi stáblistához, amelyben egyszerre animálták az összes korábbi készletet, a 3 animátornak FEJENKÉNT 150 LEGO elemet kellett mozgatnia FILMKOCKÁNKÉNT. (!!!)

Szinte felbecsülhetetlen mennyiségű időre és energiára lenne szükség ahhoz, hogy ezt a technikát egy egész estés film egészéhez használják. De szerencsére csak szinte... ugyanis egész pontosan kiderült az első film készítése során. A LEGO KALAND™ stop-motion változatának elkészítéséhez 10 évre és 15 millió LEGO elemre lett volna szükség.

Szeretnéd elkészíteni saját stop-motion animációs videódat? Olvasd el az útmutatónkat a legjobb tippekkel és trükkökkel...