Sas a sasokért

‘Karácsony este van a Sasház egész területén, egyetlen lény mozdul csak, de az nem az egér. Eris lépked most keresztül a hatalmas padlón kíváncsi, vajon ki kopog ilyenkor az ajtón. ‘Ki van ott?’ de erre nem volt válasz, tárja az ajtót, bár egy bölcs másképp választ. Kinn a küszöbön, ami előtt egy vízesés zuhogott egy fonott kosár állt, és belőle hívó szó hallatszott.

Csak azt kérem karácsonyra...

Eris Főnix lelke, a bátor madár, a kosár fölé hajol, hogy lássa, rá ki vár. Babának öltözve, szájából egy ezüstkanál kinyúl, fekszik egy keselyű, kinek neve Voom Voom. Eris elmosolyodik. Mókásnak tűnik, szinte már cuki, de lőfegyvert vesz elő, tán még le is lövi. Kezeket, szárnyakat magasra fel, Eris azt kívánja, bárcsak sose kelt volna fel.

Madár a madár ellen

Olyan izgatott lett, majd észre sem vette, Eris megdermedve, szót, hangot ki sem ejtve. Csak ül és nézi, ahogy a keselyűk meghódítják, a Sasok városát, és foglyul ejtik minden lakóját. Óvatosan, szelíden viszik őket a felszínre. A keselyűk kiváló levegő-föld szolgáltatást nyújtanak. Járművekbe téve, elhajtanak az éjszakába, Egy szóval se mondják, miért e hangos lárma.